A békakirály már jó előre megtervezte a péntek esti programját. Reggelire betolta az aznapra előírt dilibogyóit, felvette a golyóálló öltönyét, és megindult munkába. Az irodába vezető út a szegénységbe taszított családok könnyeivel volt tisztán tartva, így mindig tökéletesen csillogott a márványpadló. A hatalmas tölgyfaajtó, mely az irodába nyílt, kitárult a békakirály előtt. Egy kalaptenger várta, és kissé meg is szeppent ettől. A békakirály gyermekkorában ellenségként volt kijelölve a meghízott cilinderes kapitalista. Szerencsére – gondolta magában a békakirály – még idejében ráaggattuk ezt a tisztet minden olyan entitásra, ami barnább, sárgább, melegebb, vagy akárcsak kicsit is langyos. Ó és persze ne feledkezzünk meg azokról sem, akik gondolkoznak. Milyen szerencse, hogy belőlük olyan kevés van! No meg az is mázli, hogy minket már a gucci öltöztet.

* Ki gondolná pedig, hogy a másik brand alatt, ugyanaz a kizsákmányoló szemét banda található!*

Mi kiadtuk a jelszót: legyen ellenség, és lett ellenség!
Miközben a békakirály ezen morfondírozott, már el is telt az ülés jelentős része. Semmit nem hallott vagy értett meg belőle, de mindegy is. Ő már réges rég csak a befektetett emberek kamataiból éldegélt.
- Rendben lesz fiúk, csináljátok. – brekegte kissé nehézkesen.
- Úgy lesz, ahogy kívánja! - válaszolt a felnyalt hajú slepp.
- Őnagysága – szólt közbe egy kissé aggódó kádergyerek. Tudta, hogy nehéz helyzetbe került, érezte, hogy szorul a hurok, a főnök nincs vele megelégedve, mióta elpofázta a plebs előtt letagadott problémákat. Baj persze nem lett belőle, birkák ezek mind, de mégiscsak homokszem került a narancslébe.
- Mit akarsz?
- A sógorék át akarnak ugorni a hétvégén, buszokkal meg egyebekkel, hogy rendet tegyenek nálunk. Azért ez mégiscsak nagyon ciki. Ráadásul ezeket a men- akarom mondani illegál bevándorlókat ki akarják innen vinni. De akkor odavész a műbalhé. Aztán ma este még ezek a sötétségben non plus ultrák is balhézni akarnak a Keletiben. Ha kikapunk a meccsen, nem tudom mi lesz. A süntata is ilyenkor sütteti a valagát. Mozgósításra lenne szük-
A gyógyszerek kissé tompították a békakirály érzékeit és lassították reakcióidejét. De a meccs említésére felfigyelt, és brekegésbe kezdett:
- A fene a pofáját. A meccs! Oldd meg ezt, ahogy akarod, fontosabb dolgom is van ennél. Vár már a VIP páholy.
                A békakirály volán mögé ült. Bár ne tette volna.  A kemény drogok hatására nemcsak, hogy eltévedt, de még egy óriásplakátnak is nekihajtott. A kocsiból kikászálódva konstatálta, hogy a plakát az ő PR remekeinek az egyike. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy milyen művészien példázza a halomra tört Audi a magyar reformok működését, azonban meghallott egy távoli dörejt. Hamarosan kezdődik a meccs, a huligánok már hangolnak. Nem lesz ez így jó! Lemaradni a kezdőrúgásról?  Olyat azért mégsem lehet.
                A közeli villamosmegállóhoz ugrált. – Huszonnégyes – konstatálta a delíriumos állapotának ellenére. De hogy a fenébe jutok fel rá?
És ekkor, oda topogott mellé a megoldás. Egy jó nyolcvanéves panelkukker öregasszony. Láthatóan jobb napokat is látott, magyar reformok által tépázott, de büszkén viselt kardigánján ott díszelgett a fülkeforradalmár emlékkereszt lombokkal, mellette pedig a bronz fokozatú reccicsökkentés medalion.
                - Kegyelmes Uram, tán nem bajban tetszik lenni?  Azok a mocskos libsikomcsik okozzák tán a problémáját?
- Nem, kedves alattvalóm, pusztán nem tudok feljutni erre az illiberális villamosra, ugyanis mindig szembeköp a múltbeli énem, ami még ott lebeg ezeken az ősrégi csotrogányokon. Le fogom késni a meccset!
- Ugyan már nagyuram, félrebeszél. No, jöjjön csak, segítek – és megfogta a békakirályt és a villamos lépcsőjére tette. Miközben gördült a jobb napokat látott fémhalom, odakint a tájon látszódott a békakirály uralkodásának minden negatívuma. Ha kicsit emberségesebb lett volna, vagy akár csak picit is józan, talán fel tudta volna fogni cselekedeteinek súlyát. Így azonban a nagyvárad téren leszállva, elködösödött szemekkel ugrált tovább a stadionhoz, ahol is már várták őt a behűtött italok.
                Pillanatnyi szünet állt be az első korty pezsgő előtt a delíriumos állapotában. Ha ekkor éppen máshol van, talán jobbra fordult volna a helyzet. De ő pont a magyar válogatott pályára lépését, és a Himnusz eléneklését kapta el. Elégedetten dőlt hát hátra. Magyarnak lenni jó, erény, itt élni jó és kényelmes, aki mást mond, az pedig nyílván rosszakaró, aki nem tudja értékelni e csodálatos rendszer által biztosított javakat.