Mit tehet ma Magyarországon egy ember, aki többet akar annál, minthogy a taposómalomban gürcöljön csak azért, hogy a fizetéséből maradjon sörrevaló?
Komoly kérdés, amivel jelenleg én is szemben állok. Kivándoroljon az ember? Hisz odakint senkit és semmit nem ismer. Maradjon itthon? Igazságtalan jogrendszerhez kellene igazodni, és elfogadni, hogy csak az juthat igazán előre, akinek megvannak a kapcsolatai, illetve nem fél a korrupció eszközeivel élni (tisztelet a rendkívűl kevés kivételnek). Merre induljon? Mi a megoldás?
Nos, halvány lila gőzöm sincs. Ezt a posztot is csak elkeseredettségem közepette hánytam ide. Az viszont biztos, hogy komoly bajok vannak, ha ennyire negatív a helyzete a népesség jelentős részének. A kilátástalanság ocsmány egy dolog. Pedig még csak nem is mélyszegény vagy halmozottan hátrányos helyzetű vagyok.
Sokan szokták mondani, hogy Magyarországon nem lehet megélni. Nos, ez nem igaz, ebben a formában. Ha az ember megfelelő háttérrel rendelkezik, és képezi magát, akkor elég fényűző életre is szert tehet. De mit csinál az, aki nem tudja magát képezni. Vagy az, aki képezi ugyan magát, megvan a tehetsége, de addig sem akar másoktól függeni? Vagy aki egy olyan hivatásra teszi fel az életét, amit nagyo nszeret, de ami nincs megbecsülve (igen mentősök, hozzátok szólok)
Nos, egy szóban összefoglalva: Szop.
Nem is csoda, hogy a népesség jelentős része antidepresszánsoktól függ...
