Szavazás van arról, hogy melyik volt a tavalyi év legsikeresebb civil megmozdulása. Az októberi netadós tüntetésen, a Szabadság-hídról készült fénykép újra terjeng a világhálón.

A probléma ezzel az, hogy szerintem ez a megmozdulás nem érte el célját. Médiavisszhangot kapott rendesen. De a változások, amiknek ez a kezdetét kellett volna jelentse, nem jöttek. De vajon miért nem?

A minap pont erről beszélgettem egy régi barátommal. Személy szerint én utána rendszeresen jártam ilyen jellegű megmozdulásokra. És azt kell mondjam, hogy a tüntetések résztvevőinek száma nem magától csökkent. Sokan mondanak sok féle indokokat arról, hogy miért. Ha a politikai táborokat nézzük, sokan nem hajlandóak együttműködni másokkal. A libsizés és a nácizás manapság már túl általános, és a legtöbben, akik valamilyen közéleti kérdésben állást foglaltak, megkapták már. De erről majd máskor.

A magyar ember kényelmes. Mondhatni lusta. És többnyire csak akkor mozog, ha a saját hasznáról van szó. Vagy éppen a saját káráról. Borzasztó igazságtalanságok történnek ebben az országban. De csak azok foglalkoznak ezekkel, akiket éppen érint.

És ez a probléma a magyar társadalommal. A többség nem akar kiállni a honfitársaiért. Fel kell azonban ismernünk, hogyha jót akarunk magunknak, akkor össze kell fognunk. A kisembereknek ki kell állniuk egymásért, vagy mind elveszünk. Ez már nem a reformkor, hogy várjunk egy új Kossuthot vagy Széchenyit. Egy demokráciában, ahol papíron mindenki egyenlő, nem érdemes abban reménykedni, hogy majd egy oligarcha úgy dönt, vagyonát a nép szolgálatába fekteti.

Minden egyes botrány kirobbanásakor az érintettek felhördülnek. Ha elég kényelmetlen a helyzet, talán tüntetnek is egy kicsit. Aztán leülnek, és beletörődnek: vesztettek. Így megy ez napról napra. És az emberek azt a következtetést vonják le ebből, hogy fölösleges is felkelni, és hallatni a hangjukat az igazságtalanság és az elnyomás ellen. Pedig nem. Csak rossz a stratégia. Nem szabad megosztani az erőforrásokat. Ha a nagyobb problémák ellen tüntetők együtt tennék, amit tesznek, és egyszerre, sokkal nagyobb tömegek fejlődnének fel, amik vonzanák onnantól kezdve az elégedetleneket. A tömeg pedig nőne és nőne, amíg akkora nem lesz, hogy végül mindenki célját elérheti. itt az ideje ezt belátni!